Kiegészítés

Az küzdelemben az az igazán eredményes, aki a harc három fázisa közül - szabad harc, clinch (összekapaszkodás), földharc - kettőben annyira jártas, hogy a küzdelmet a harmadik, számára legkedvezőbb fázisban tudja tartani.

A modern harcművészetek elméletében sokáig a távolság (küzdőtávolság) szerepelt az alapvető viszonyítási alapnak. A lényege ennek az elméletnek az, hogy a küzdő felek közötti távolság szabja meg a megfelelő támadás mikéntjét. Például, bizonyos távolságban a rúgások effektívek, majd az ütések következnek, csökkenő távolságnál pedig a különféle fogások kerülnek előtérbe. 

Alapvetően két nézőpontot különíthetünk így el:

• Beszélhetünk tényleges távolságról - rövid, közép és hosszú küzdelmi távolságról. Ennek szépsége az egyszerűségében és alakíthatóságában rejlik.
• Technikai küzdőtávra is gondolhatunk: rugótáv, ütőtáv, fogástávolság, grappling távolság. 

Mint a korai MMA mérkőzések bebizonyították, ez így nem volt teljesen helyes.

A korai MMA (Mixed Martial Arts - Kevert Harcművészetek) lényege az volt, hogy különféle harcművészetek küzdhettek egymással, szinte szabályok nélkül. Itt kiderült, hogy a küzdőtávolság ha releváns, talán egyedül a "szabad harc" fázisában alkalmazható, ahol az ütések és rúgások vannak többségben, sőt talán még ott sem mindig.

Példaként nézhetjük a rúgástávolságot. Bár egy oldalrúgás, vagy ugró rúgás esetén tényleg beszélhetünk hosszú távról, de a rúgásokban képzett harművészek könnyedén rúgnak ütőtávolságból is. A térdrúgás már közelharci technikának számít, de a repülő (ugró) térdrúgás megint hosszú távú. A fogásokban képzettek könnyedén ütnek könyökkel testközelből, vagy fogásból is. Így bebizonyosodott, hogy a harcot csak a távolságra alapozni nem lehet.

Ahol a távolság legjobban szerepet játszik, talán a "szabad harc" fázisa, mikor a küzdő feleknek nincs különösebb kontrolljuk egymás felett. Ám a korai MMA harcoknál bebizonyosodott, hogy a távolságok rendkívül gyorsan és szinte kontrollálatlanul áthatolhatóak, mert kontrollt egyedül az összekapaszkodás fázisában, vagy a földharc fázisában gyakorolhatunk az ellenfélen. Az is bebizonyosodott, hogy az ütést - rúgást előnyben részesítő ellenfelek közül az kerül ki győztesen, aki szabadulni képes az összekapaszkodás fázisából, meg tudja akadályozni a földreviteleket, vagy a földharcból leghamarabb ki tud bontakozni, és újra állóharcba kerülni.

Tehát, ellentétben a régebbi elmélettel, nem a harci távolság, inkább a harci stílus ami meghatározza a stratégiát. Egy grappler hosszú távolságból is "berobban" a levitelekbe, és minden esetben az összekapaszkodási fázis felé tereli a küzdelmet (majd a földre). A bokszoló távolról egyenes ütésekkel, közelről horgokkal és felütésekkel operál. Tehát, az szabja meg a küzdelmi stílust melyben az adott versenyző a legjobban képzett, nem pedig az hogy milyen távolságban van az ellenfelétől.

A küzdelem kimenetelét így az a stratégia dönti el, hogy mennyire képes az egyik ellenfél abban a fázisban tartani a küzdelmet, melyben ő maga a legjobban képzett, és az ellenfele a legkevésbé. Ez nem feltétlenül jelent földharcot, bár tény, hogy az ütő rúgó harcművészetek népszerűsége miatt nagyon sok harcművész képzetlen földharcban. A harc hevében az egyensúlyvesztés nagyon gyakori, ezért még tapasztalt küzdők is könnyen kerülnek a földre, főleg ha az egyiküknek ez is a stratégiája. Persze ez a másik oldalra is igaz: ha két harcos kiválóan képzett földharcban, de csak az egyik képzett ütő - rúgó harcos (akár csak közepesen is), ha a harcot képes abban a fázisban tartani, melyben ő jobb mint a társa, esélye a győzelemre sokkal nagyobb.

Meg kell még említenünk a pozícionális stratégiát. Attól a pillanattól kezdve, hogy a két ellenfél összekapaszkodik, pozíciókat foglalnak el egymással szemben. Vannak mind állásban, mind a földharban domináns és kevésbé domináns pozíciók. Egy domináns pozícióból (Knee on belly, Mount) a harc sokkal könnyebben befejezhető, mint egy hátrányos pozícióból. Sőt, a hátrányos pozícióban levővel szemben egy domináns pozíciót elfoglaló ellenfél van, ezért az adott hátrányos pozícióból menekülni javasolt (bár, ez nem mindig bizonyult igaznak, lásd (First Ezekiel Choke in UFC history).

Vannak semleges pozíciók is (guard, over under clinch), melyek bár látszatra egyenlően esélyesek, a képzett harcosok nagyon sok támadási technikát elsajátítanak belőlük, ezért bár a guard például alsó pozíciónak számít, ez nem jelenti azt hogy nem veszélyes pozíció, hisz nagyon sok versenyző győzte le ellenfelét ebből a látszólag hátrányos helyzetből.

A lényeg hát, hogy ha szeretnénk jó harcművészek lenni, érdemes a harc minden fázisát megismerni, melyhez a BJJ tökéletes lehetőséget ad. Nem jelenti azt hogy eddigi harcművészeted abba kell hagynod, sőt! Hasonló mintha járás mellett úszni tanulnál: egy új világot ismersz meg általa.